Szal!
A szitu úgy néz ki, hogy én adtam be a gyermekelhelyezésit,
mert tele van a f***om azzal, hogy ha vmit el akarok intézni
akkor 3 napig az anyját kell hajkurásznom. Így nem lesz rá szükség!
Most mit mondjak?! Az eddig megbeszélt 7 találkozóból 2-re jött el.
Danival mi meg csak vártunk, aztán meg pár nap múlva felhív,
hogy elaludt!
Ki a f***t érdekel?! O'szt ott gügyög, mint egy
debil, hogy: "Hogy van a picikém?" Úgy szájba taposnám, de úgy...
Mindegy, ezt a kis időt kibírom, utána, ha a bírósági döntés megvan
már nincs mitől tartanom, akkor úgy elküldöm a jó q*va anyjába, és
megmondom neki, hogy többé nem lesz megbeszélt találkozó,
ha mázlija lesz és útközben elcsíp minket akkor láthatja, ha nem
akkor ráb*szott! Na ennyi a sztori. MÁS!
Dani olyan ügyes, és már olyanokat tud, hogy húúúúú 
Büszke is vagyok rá!! AZ ÉN FIAM!!
Már az autómárkák jó részét felismeri, sőt egyik nap reggel
kávéztunk, egy kisközértben és megszólal: "Apa pözsó!"
Nézek körbe a boltban: "Itt fiam?! Hol van?"
Erre mutat felfelé a sörös dobozokra és újra:"Apa, pözsó!"
Akkor látom, hogy a Lö*enbrau dobozra mutat, amin
szintén egy oroszlán van oldal nézetből, csak egy-két
különbség van a két logó közt! Hát nem haláli?!
Reggel mindig a CSI:Miami zenéjére kelünk, egyik
reggel korábban keltem, és kinyomtam a teló, és
hagytam 20 perc plusz pihit Daninak. Elkezdtem
cirógatni, puszilgatni a hátát, és keltegettem:
"Dani, ébresztő!" Egy darabig hagyta, aztán hirtelen
felült az ágyon és nagyra tágult szemekkel kérdezte:
"Helyszínelők hóó van?" 
Nem tudom, lehet, hogy hülyén
hangzik, de úgy meghatódom, az ilyen aranyos kis
megmozdulásaitól, most is "párás" a szemem, ahogy ezt leírtam.
WÁÁÁÁÁ! Szentimentális vénember lettem! 
Na jó, nem! Na majd jövök!
Ja! Tegnap kifizettem az új albit, elsején beköltözünk.
Na páááá!
