Szal!

A szitu úgy néz ki, hogy én adtam be a gyermekelhelyezésit,

mert tele van a f***om azzal, hogy ha vmit el akarok intézni

akkor 3 napig az anyját kell hajkurásznom. Így nem lesz rá szükség!

Most mit mondjak?! Az eddig megbeszélt 7 találkozóból 2-re jött el.

Danival mi meg csak vártunk, aztán meg pár nap múlva felhív,

hogy elaludt! Ki a f***t érdekel?! O'szt ott gügyög, mint egy

debil, hogy: "Hogy van a picikém?" Úgy szájba taposnám, de úgy...

Mindegy, ezt a kis időt kibírom, utána, ha a bírósági döntés megvan

már nincs mitől tartanom, akkor úgy elküldöm a jó q*va anyjába, és

megmondom neki, hogy többé nem lesz megbeszélt találkozó,

ha mázlija lesz és útközben elcsíp minket akkor láthatja, ha nem

akkor ráb*szott! Na ennyi a sztori.   MÁS!

Dani olyan ügyes, és már olyanokat tud, hogy húúúúú

Büszke is vagyok rá!! AZ ÉN FIAM!!

Már az autómárkák jó részét felismeri, sőt egyik nap reggel

kávéztunk, egy kisközértben és megszólal: "Apa pözsó!"

Nézek körbe a boltban: "Itt fiam?! Hol van?"

Erre mutat felfelé a sörös dobozokra és újra:"Apa, pözsó!"

Akkor látom, hogy a Lö*enbrau dobozra mutat, amin

szintén egy oroszlán van oldal nézetből, csak egy-két

különbség van a két logó közt! Hát nem haláli?!

Reggel mindig a CSI:Miami zenéjére kelünk, egyik

reggel korábban keltem, és kinyomtam a teló, és

hagytam 20 perc plusz pihit Daninak. Elkezdtem

cirógatni, puszilgatni a hátát, és keltegettem:

"Dani, ébresztő!" Egy darabig hagyta, aztán hirtelen

felült az ágyon és nagyra tágult szemekkel kérdezte:

"Helyszínelők hóó van?"   Nem tudom, lehet, hogy hülyén

hangzik, de úgy meghatódom, az ilyen aranyos kis

megmozdulásaitól, most is "párás" a szemem, ahogy ezt leírtam.

WÁÁÁÁÁ! Szentimentális vénember lettem!

Na jó, nem! Na majd jövök!

Ja! Tegnap kifizettem az új albit, elsején beköltözünk.

Na páááá!